Bizonyítás szó jelentése
bizonyítás (főnév)
1. Tényekkel való alátámasztás. Érvelési eljárás, amelynek célja egy állítás valóságosságának igazolása ismert, ellenőrzötten igaz, az állításra vonatkozó adatok, összefüggések segítségével.
A matematika órán a tanuló bizonyításában nem volt semmi hiba. Az ügyfél a személyazonossága bizonyítására a személyi igazolványt használja fel.
2. Jogi: Igazoló folyamat. A peres fél törekvése, amellyel a bíróságot az állított tény valóságáról vagy valótlanságáról igyekszik meggyőzni, illetve a bíróságnak hivatalból végzett tevékenysége a valóságos helyzet kiderítésére ellenőrizhető adatok, tények, összefüggések segítségével.
A tanúvallomással történt bizonyítást a bíróság elfogadta. Az ügyész által előhozott bizonyítás hiányos lett, és még további tanúk bekérését rendelte el a bíróság.
3. Filozófia: Igazság kimutatása. Tudományos elv, tétel, állítás, feltevés adott, már korábban igazolt tételekkel történő további igazolása; érvény, igazság és működőképesség kipróbálása és igazolása.
A tudós a dolgozatában az elméletének bizonyításával foglalkozik. A tudományos bizonyítás csak a fizikai eszközökkel mérhető adatokat fogadja el, az ember szellemi mivoltát nem.
Eredet [bizonyítás < bizonyít + -ás (főnévképző)]
