Bőség szó jelentése
bőség (főnév)
1. Befogadó képesség, üreges tárgynak, eszköznek, helynek kerülete alapján számított terjedelme.
A zsák bősége elég volt ahhoz, hogy a malac beleférjen. A barlang bejárati nyílásának bősége megengedte, hogy egy felnőtt férfi könnyen bemászhasson rajta.
2. Ruha szélessége, oldalirányú kiterjedése, tágas, terjedelmes állapota, vagy mérete.
A felpróbált nadrág hossza megfelelt, de a derékbősége nem volt elég. Az öltöny bőségén még igazítani kell, hogy ne lötyögjön.
3. Sok egyforma dolog; egyszerre nagyon nagy mennyiségű termés, termék előállítása; a megszokotthoz képest nagy sokaság, termékenység, eredmény egyfajta dologból.
A gyümölcsbőség idején készítik a gyümölcslekvárt. A vásárlók váratlan bősége miatt a bolt tulajdonosa is beállt a pult mögé.
4. Sok tulajdon; olyan állapot, amikor a szükségleteket és igényeket jóval meghaladó mennyiségű javakkal, eszközökkel, pénzzel rendelkezünk.
A nagy terméssel a faluban bekövetkezett a bőség. A bőség beköszöntével nem csak a szegénység múlt el. Az energia bősége sokat jelentene ennek a bolygónak.
Eredet [bőség < ősmagyar: bévség (bőség) < dravida: vegu, bahu (bőséges, sok)]
