Bőbeszédű szó jelentése

bőbeszédű (melléknév)

1. Mondanivalóját hosszan közlő (személy), aki gondolatait terjengősen, fölösleges részletességgel adja elő.

A bőbeszédű nők között a hosszú telefonbeszélgetések sem ritkák. A bőbeszédű ügyvéd hosszasan részletezi a véleményét.

2. Mondanivalóját hosszan közlő személyre jellemző (beszéd, kifejezésmód, viselkedés). Ilyen személlyel kapcsolatos, tőle származó.

A tanár nem örült a bőbeszédű feleletnek. Az órán leírt bőbeszédű fogalmazást nem tudta befejezni a tanuló.

Eredet [bőbeszédű < bő + beszéd + -ű (melléknévképző)]

Lezárva 7K: 2015. február 6., 17:03