Bőbeszédű szó jelentése
bőbeszédű (melléknév)
1. Mondanivalóját hosszan közlő (személy), aki gondolatait terjengősen, fölösleges részletességgel adja elő.
A bőbeszédű nők között a hosszú telefonbeszélgetések sem ritkák. A bőbeszédű ügyvéd hosszasan részletezi a véleményét.
2. Mondanivalóját hosszan közlő személyre jellemző (beszéd, kifejezésmód, viselkedés). Ilyen személlyel kapcsolatos, tőle származó.
A tanár nem örült a bőbeszédű feleletnek. Az órán leírt bőbeszédű fogalmazást nem tudta befejezni a tanuló.
Eredet [bőbeszédű < bő + beszéd + -ű (melléknévképző)]
Lezárva 7K: 2015. február 6., 17:03
