Bölcs szó jelentése
bölcs (főnév)
1. Nagy tudású személy, aki képes hosszú távú helyes döntéseket hozni, így tanácsot tud adni másoknak a hosszú távon is sikeresnek bizonyuló életre.
A fiatalok kikérték a bölcs tanácsát. Jó, ha él a közelben egy bölcs is, mert van kihez fordulni. Általában a papok voltak a közösség bölcsei.
2. Átvitt értelemben: Kellő józanság nélküli személy, aki tettével, elért eredményével valójában tudatlanságát és meggondolatlanságát bizonyítja.
A bölcsnek megint sikerült olyan tanácsot adni, amivel csak még nagyobb lett a baj. Az iskolában a tanár megszidta a gyerekeket, mert megint az osztály bölcsére hallgattak.
3. Régies: Nagy gondolkodó; az élet nagy kérdésein töprengő filozófus.
A bölcs egy magas hegyen magányosan élt. A bölcs tudásának híre messze földre eljutott.
Eredet [bölcs < ómagyar: bölcs < ősmagyar: bőcs, bilcs, billit (tudó, tanult) < dravida: pulam (tudás)]
