Békítget szó jelentése
békítget (ige)
1. Kiegyezésre kérlel. Haragos, ellenséges feleket hosszas közbenjárásával, közvetítő, egyeztető eljárásával rábeszélni, rábírni igyekszik, hogy az egymással fennálló nézeteltérésüket együtt, párbeszéddel rendezzék, és így újra jó viszonyba kerüljenek egymással.
A bíró váláskor először békítgeti a válni akaró házastársakat. A családi vita után a gyerek volt az, aki a szüleit békítgette.
2. Zaklatottságot nyugtatgat. Ingerült, dühös, türelmetlen embert türelmesen csendesít; kitartóan eléri, hogy az illető abbahagyja a hangoskodást.
Az asszony volt az, aki a szóváltás után békítgette a férjét. A munkahelyén felidegesített beosztottat még otthon is békítgetette a család.
Eredet [békítget < bék(e) + -ít (igeképző) + -get (igeképző)]
