Tartalom

Békít

békít (ige)

1. Kiegyezésre kér. Haragos, ellenséges feleket közbenjárásával, közvetítő, egyeztető eljárásával rábeszélni, rábírni igyekszik, hogy az egymással fennálló nézeteltérésüket együtt, párbeszéddel rendezzék, és így újra jó viszonyba kerüljenek egymással.

A bíró váláskor először békíti a válni akaró házastársakat. A családi vita után a gyerek volt az, aki a szüleit békítette.

2. Zaklatottságot nyugtat ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Békít – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énbékítekbékítem
tebékíteszbékíted
ő, önbékítbékíti
mibékítünkbékítjük
tibékíttekbékítitek
ők, önökbékítnekbékítik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énbékítettembékítettem
tebékítettélbékítetted
ő, önbékítettbékítette
mibékítettünkbékítettük
tibékítettetekbékítettétek
ők, önökbékítettekbékítették
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énbékítenékbékíteném
tebékítenélbékítenéd
ő, önbékítenebékítené
mibékítenénkbékítenénk
tibékítenétekbékítenétek
ők, önökbékítenénekbékítenék
Felszólító mód
alanyitárgyas
énbékítsekbékítsem
tebékítsél / békítsbékítsed / békítsd
ő, önbékítsenbékítse
mibékítsünkbékítsük
tibékítsetekbékítsétek
ők, önökbékítsenekbékítsék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énbékíthetekbékíthetem
tebékíthetszbékítheted
ő, önbékíthetbékítheti
mibékíthetünkbékíthetjük
tibékíthettekbékíthetitek
ők, önökbékíthetnekbékíthetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énbékíthettembékíthettem
tebékíthettélbékíthetted
ő, önbékíthetettbékíthette
mibékíthettünkbékíthettük
tibékíthettetekbékíthettétek
ők, önökbékíthettekbékíthették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énbékíthetnékbékíthetném
tebékíthetnélbékíthetnéd
ő, önbékíthetnebékíthetné
mibékíthetnénkbékíthetnénk
tibékíthetnétekbékíthetnétek
ők, önökbékíthetnénekbékíthetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énbékíthessekbékíthessem
tebékíthessbékíthesd / békíthessed
ő, önbékíthessenbékíthesse
mibékíthessünkbékíthessük
tibékíthessetekbékíthessétek
ők, önökbékíthessenekbékíthessék
Főnévi igenév
békíteni
Határozói igenév
békítve, békítvén, békítvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
békítő, békítendő, békítős, békíthető, békíthetetlen, békítetlen
Képzett főnév
békítés