Alaptörvény szó jelentése
alaptörvény (főnév)
1. Elvi fontosságú tétel, ami egy rendszer lényegéből következik.
Az alaptörvény szerint kell felépíteni az érvelést. A társadalom egyik alaptörvénye, hogy nyitva áll az egyéni fejlődés lehetősége.
2. Egyetemes érvényű törvényszerűség, amelyből más összefüggések következnek.
A rendszer alaptörvénye azt mondja, hogy ennek a következtetésnek így kell lennie. A világ alaptörvényeit a természettudományok kutatják.
3. Jogi: Az ország alkotmánya; egy állam alapvető irányelvei; egy nemzet működésének legfőbb szabályai, amelyek meghatározzák az állam formáját, annak intézményeit, működésük kereteit, az államhatalom és állampolgárok viszonyát, alapvető jogait és kötelezettségeit.
A többi törvénynek összhangban kell lennie az alaptörvénnyel. Az alaptörvény fő rendelkezéseit minden állampolgárnak érdemes ismernie, hogy tudja, mik az alapvető jogai.
Eredet [alaptörvény < alap- (melléknévi előtag) + törvény]
