Alaptétel szó jelentése
alaptétel (főnév)
1. Logika: Fő állítás; más tételekből le nem vezethető vezérelv, amelyből viszont más állítások levezethetők.
Az alaptételt nem kell újra bizonyítani. A következtetés az alaptételt használja magyarázatként.
2. Matematika: Bebizonyítandó állítás, feltételezett tény.
Hosszú bizonyítás vezet az alaptétel elfogadásáig. Az alaptétel bizonyításához több ismert tényt használunk fel.
3. Tényként elfogadott feltételezés, amelyet egy tudomány dogmaként alkalmaz annak ellenére, hogy nincsenek valós bizonyítékai.
A magyar nyelv finnugor származása hivatalos alaptétel annak ellenére, hogy nem létezett sem ilyen nép, sem ilyen ország. A mai tudomány alaptétele, hogy egy ősrobbanásból alakult ki a világ.
