Tartalom

Ütközik

ütközik (ige)

Nagy erővel nekimegy, nekiütődik egy kemény tárgynak, felületnek gyors mozgás vagy mozdulat közben.

A hajó egy jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Az autó letért az útról és a nagy fába ütközött.

További részletezés

1. Nem azonos vele; nem egyezik vele egy jelenség, tett, megnyilvánulás; nem egyeztethető össze vele; ellentmond neki.

A két kapott eredmény ütközik egymással, így az egyik számítás nem lehet jó. Ez a döntés a józan észbe ütközik.

2. Akadály kerül az útjába ...

3. Nem fér össze ...

4. Azonos időre esik ...

5. Feltűnően hat ...

6. Harcba kezd ...

7. Másfelé vezet ...

8. Erősen felháborodik ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Ütközik – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énütközökütközöm
teütközölütközöd
ő, önütközikütközi
miütközünkütközzük
tiütköztökütközitek
ők, önökütköznekütközik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énütköztemütköztem
teütköztélütközted
ő, önütközöttütközte
miütköztünkütköztük
tiütköztetekütköztétek
ők, önökütköztekütközték
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énütköznékütközném
teütköznélütköznéd
ő, önütközneütközné
miütköznénkütköznénk
tiütköznétekütköznétek
ők, önökütköznénekütköznék
Felszólító mód
alanyitárgyas
énütközzekütközzem
teütközzél / ütközzütközzed / ütközd
ő, önütközzönütközze
miütközzünkütközzük
tiütközzetekütközzétek
ők, önökütközzenekütközzék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énütközhetekütközhetem
teütközhetszütközheted
ő, önütközhetütközheti
miütközhetünkütközhetjük
tiütközhettekütközhetitek
ők, önökütközhetnekütközhetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énütközhettemütközhettem
teütközhettélütközhetted
ő, önütközhetettütközhette
miütközhettünkütközhettük
tiütközhettetekütközhettétek
ők, önökütközhettekütközhették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énütközhetnékütközhetném
teütközhetnélütközhetnéd
ő, önütközhetneütközhetné
miütközhetnénkütközhetnénk
tiütközhetnétekütközhetnétek
ők, önökütközhetnénekütközhetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énütközhessekütközhessem
teütközhessütközhesd / ütközhessed
ő, önütközhessenütközhesse
miütközhessünkütközhessük
tiütközhessetekütközhessétek
ők, önökütközhessenekütközhessék
Főnévi igenév
ütközni
Határozói igenév
ütközve, ütközvén, ütközvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
ütköző, ütközendő, ütközős, ütközhető, ütközhetetlen, ütközetlen
Képzett főnév
ütközés