Tartalom

Érvel

érvel (ige)

1. Bizonyítékokat mond; tényeket sorol fel egy tétel vagy állítás bizonyítására.

A vitában jól érvelt a professzor. A hittérő az új hit felvétele mellett érvelt az embereknek.

2. Igazolásként használ ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Érvel – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énérvelekérvelem
teérvelszérveled
ő, önérvelérveli
miérvelünkérveljük
tiérveltekérvelitek
ők, önökérvelnekérvelik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énérveltemérveltem
teérveltélérvelted
ő, önérveltérvelte
miérveltünkérveltük
tiérveltetekérveltétek
ők, önökérveltekérvelték
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énérvelnékérvelném
teérvelnélérvelnéd
ő, önérvelneérvelné
miérvelnénkérvelnénk
tiérvelnétekérvelnétek
ők, önökérvelnénekérvelnék
Felszólító mód
alanyitárgyas
énérveljekérveljem
teérveljél / érveljérveljed / érveld
ő, önérveljenérvelje
miérveljünkérveljük
tiérveljetekérveljétek
ők, önökérveljenekérveljék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énérvelhetekérvelhetem
teérvelhetszérvelheted
ő, önérvelhetérvelheti
miérvelhetünkérvelhetjük
tiérvelhettekérvelhetitek
ők, önökérvelhetnekérvelhetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énérvelhettemérvelhettem
teérvelhettélérvelhetted
ő, önérvelhetettérvelhette
miérvelhettünkérvelhettük
tiérvelhettetekérvelhettétek
ők, önökérvelhettekérvelhették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énérvelhetnékérvelhetném
teérvelhetnélérvelhetnéd
ő, önérvelhetneérvelhetné
miérvelhetnénkérvelhetnénk
tiérvelhetnétekérvelhetnétek
ők, önökérvelhetnénekérvelhetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énérvelhessekérvelhessem
teérvelhessérvelhesd / érvelhessed
ő, önérvelhessenérvelhesse
miérvelhessünkérvelhessük
tiérvelhessetekérvelhessétek
ők, önökérvelhessenekérvelhessék
Főnévi igenév
érvelni
Határozói igenév
érvelve, érvelvén, érvelvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
érvelő, érvelendő, érvelős, érvelhető, érvelhetetlen, érveletlen
Képzett főnév
érvelés