Ibolya szó jelentése
ibolya (főnév)
1. Apró, illatos virágú növény; erdőkben is élő, és kertekben is kedvelt évelő, lágyszárú növény, kora tavaszi virága sötétlila. (Latin neve: Viola odorata.)
A kirándulók ibolyát találnak az erdőben. Az asszony a kertjébe is ültet ibolyát. Kora tavasszal már illatozik az ibolya. Az ibolya szinte minden helyen megél, ha van elég víz.
2. Illatos sötétlila virág a szárával együtt, amely az apró, illatos virágú növényekhez tartozik.
A fiú szed a lánynak egy csokor ibolyát. Az erdőben a kirándulók ibolyát szednek. A hazavitt ibolyát vízbe teszi a lány.
3. Növénytan: Növénynemzetség, amely az apró, illatos virágú növénnyel rokon évelő kétszikű növényeket foglalja magában. (Latin neve: Viola.)
Sokféle ibolya létezik az erdőkben szerte a világon. A magashegyi ibolya levele megvastagodott sejtfalú, hogy a növény csökkentse a párologtatást. Az ibolyákat rovarok porozzák be.
4. Fizika: Az apró, illatos virág színe, amely a kék és vörös keveréke, a színkép hét alapszíne közül a sötétkék mellett van; sötétlila.
A kutató a színképben felfedez egy kis ibolyát is. A szőke, kék szemű lánynak jól áll az ibolya.
4. Női keresztnév. Névnap: augusztus 7. szeptember 12.
A kislány neve Ibolya lett. Ibolya nagyon szerény és kedves.
Eredet [ibolya < ómagyar: ivolya, ivola (ibolya) < latin: viola (viola, ibolya)]
