Jogcím szó jelentése
jogcím (főnév)
1. Lehetőséget biztosító szabály, ítélet, megállapodás vagy szerződés, amelynek alapján egy személy, csoport megtehet, eldönthet egy dolgot.
Az egyenesági leszármazottnak örökségi jogcíme van. A szomszéd telken való átjárásának jogcímét a bírósági ítélet is megerősíti.
2. Egy tett alapja, elkövetésének érve.
A vezető döntésének jogcíme hivatali pozíciójából fakad. Az elszenvedett kár nem jogcím arra, hogy az ember maga szolgáltasson igazságot.
3. Nem valódi ok; alaptalan, kitalált, színlelt kifogás, amellyel egy személy el akarja leplezni cselekvésének vagy egy cselekvés elmulasztásának igazi okát, célját.
A verekedő gyerek jogcímet keres arra, hogy miért ütötte meg a társát. A férj hűtlenségének jogcíme saját féltékenysége.
