Hörög szó jelentése
hörög (ige)
1. Nehezen lélegzik; súlyos beteg, sebesült, haldokló ember, kimúló állat önkívületi állapotban vagy fájdalmában nyitott szájjal, nehezen lélegzik, lihegve a horkoláshoz hasonló, elnyújtott, mély, rekedt hangot hallat.
Szegény beteg már csak hörög a rossz tüdejével. A leszúrt disznó még hörög egy ideig.
2. Mély, rekedt torokhangon mond, miközben kínlódva, szakadozottan liheg.
A sebesült az utolsó szavait már szinte hörgi. Az indulatos férfi vad dühében átkokat hörög.
3. Átvitt értelemben, ritka: Jelenség megnyilvánul ehhez (1) hasonló módon; főként szaggatott, harsogó hangot ad, ilyen (1) hangot hallat.
A csata után a sebesültnek kín hörög az arcán. A vihar egész éjjel tombol, hörög, rázza a fákat.
Eredet [hörög < hör (hangutánzó) + -ög (igeképző)]
