Dúdol szó jelentése
dúdol (ige)
1. Csendesen dalol; orrán keresztül vagy nyitott szájjal, zümmögő, mormogó hangon dalol magában szöveg nélkül, vagy a szöveget csak elnagyoltan, mellékesen mondva.
A legény jókedvében egy dalt dúdolt az úton. A lánycsapat először csak dúdolta a dalt, majd rá is zendített.
2. Átvitt értelemben: Tompán zúg; a szél egyhangúan búg.
Fagyos szél dúdolt a fák között. A romos ház omladozó falai közt dúdol a huzat.
3. Tájszó: Mély hangon vonít a kutya, tompa hangot hallatva.
A falu szélén egy kutya dúdol hosszan. A kutya a holdnak dúdol órákon át.
4. Régies: Sírdogál, magában szomorkodik.
Az özvegy a ház előtt dúdol a magányán. Az öreg csendesen dúdol a tűz mellett üldögélve.
Eredet [dúdol < dú-dú (hangutánzó) + -l (igeképző)]
