Csökevény szó jelentése
csökevény (főnév)
1. Feladatát ellátni képtelen szerv. Visszafejlődött vagy teljesen ki nem fejlődött, és eredeti élettani feladatának ellátására alkalmatlanná vált vagy fölösleges szerv.
A sugárfertőzés következtében született állat egyik végtagja csak csökevény lett. A roncsolódott kar helyett a műtét után csak csökevény maradt.
2. Átvitt értelemben: Visszamaradt szokás, amelynek már nincs valódi célja az adott körülmények között.
A hétköznapi kézcsók sokak számára már csak csökevény. A fiatalok a családban a magázást csökevénynek tartják.
3. Átvitt értelemben, elavult: Törpe, elmaradt növésű élőlény.
A baromfiudvarban egy csökevény is szaladgált a tyúkok között. A törpefák tulajdonképpen csökevények.
Eredet [csökevény < ómagyar: csügevény, csüggvény (csökevény, lógó rész) + csügg + -e- (kötőhang) + -vény (főnévképző)]
