Fegyelmez
fegyelmez (ige)
1. Engedelmességre késztet és rendre kényszerít egy személyt.
A tanár fegyelmezi az osztályát. A katonaságnál az őrmester fegyelmezi a besorozottakat.
2. személyt fenyít ...
Fegyelmez – igeragozás
Kijelentő mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmezek | fegyelmezem |
| te | fegyelmezel | fegyelmezed |
| ő, ön | fegyelmez | fegyelmezi |
| mi | fegyelmezünk | fegyelmezzük |
| ti | fegyelmeztek | fegyelmezitek |
| ők, önök | fegyelmeznek | fegyelmezik |
Kijelentő mód, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmeztem | fegyelmeztem |
| te | fegyelmeztél | fegyelmezted |
| ő, ön | fegyelmezett | fegyelmezte |
| mi | fegyelmeztünk | fegyelmeztük |
| ti | fegyelmeztetek | fegyelmeztétek |
| ők, önök | fegyelmeztek | fegyelmezték |
Feltételes mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmeznék | fegyelmezném |
| te | fegyelmeznél | fegyelmeznéd |
| ő, ön | fegyelmezne | fegyelmezné |
| mi | fegyelmeznénk | fegyelmeznénk |
| ti | fegyelmeznétek | fegyelmeznétek |
| ők, önök | fegyelmeznének | fegyelmeznék |
Felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmezzek | fegyelmezzem |
| te | fegyelmezzél / fegyelmezz | fegyelmezzed / fegyelmezd |
| ő, ön | fegyelmezzen | fegyelmezze |
| mi | fegyelmezzünk | fegyelmezzük |
| ti | fegyelmezzetek | fegyelmezzétek |
| ők, önök | fegyelmezzenek | fegyelmezzék |
Ható ige, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmezhetek | fegyelmezhetem |
| te | fegyelmezhetsz | fegyelmezheted |
| ő, ön | fegyelmezhet | fegyelmezheti |
| mi | fegyelmezhetünk | fegyelmezhetjük |
| ti | fegyelmezhettek | fegyelmezhetitek |
| ők, önök | fegyelmezhetnek | fegyelmezhetik |
Ható ige, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmezhettem | fegyelmezhettem |
| te | fegyelmezhettél | fegyelmezhetted |
| ő, ön | fegyelmezhetett | fegyelmezhette |
| mi | fegyelmezhettünk | fegyelmezhettük |
| ti | fegyelmezhettetek | fegyelmezhettétek |
| ők, önök | fegyelmezhettek | fegyelmezhették |
Ható ige, feltételes mód
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmezhetnék | fegyelmezhetném |
| te | fegyelmezhetnél | fegyelmezhetnéd |
| ő, ön | fegyelmezhetne | fegyelmezhetné |
| mi | fegyelmezhetnénk | fegyelmezhetnénk |
| ti | fegyelmezhetnétek | fegyelmezhetnétek |
| ők, önök | fegyelmezhetnének | fegyelmezhetnék |
Ható ige, felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
| én | fegyelmezhessek | fegyelmezhessem |
| te | fegyelmezhess | fegyelmezhesd / fegyelmezhessed |
| ő, ön | fegyelmezhessen | fegyelmezhesse |
| mi | fegyelmezhessünk | fegyelmezhessük |
| ti | fegyelmezhessetek | fegyelmezhessétek |
| ők, önök | fegyelmezhessenek | fegyelmezhessék |
- Főnévi igenév
- fegyelmezni
- Határozói igenév
- fegyelmezve, fegyelmezvén, fegyelmezvést
- Melléknévi igenév és képzett melléknevek
- fegyelmező, fegyelmezendő, fegyelmezős, fegyelmezhető, fegyelmezhetetlen, fegyelmezetlen
- Képzett főnév
- fegyelmezés
További igék ragozása – igeragozási tárgymutató