ős
ős (főnév)
Korábban élt személy vagy nemzedék, amely ugyanahhoz a családhoz, néphez tartozik, mint amelyikhez a ma élő leszármazott.
A hivatásos családfakutató a gazdag kereskedőcsalád ősei után kutat. A nép büszke lehet híres őseire. Az állam élére megválasztott új elnök megnézi ősei festményeit az elnöki palotában.
További részletezés
1. Egy ismert személy elődje, egy régen élt másik ismert személy, akitől egy nemzetség, család származik.
Könyves Kálmán király őse is Árpád vezér volt. A jelenlegi japán császárt és elődeit ugyanattól az őstől származtatják.
2. vérrokon ...
3. Régi nemzedékek együtt ...
4. Régi népfajták ...
5. Régen élt faj ...
6. korábbi változat ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
ős-, ős (melléknév)
1. Nagyon régen létezett (személy, élőlény, tárgy, korszak, dolog), régen használt (eszköz, tárgy, dolog), aki/amely ma már nem létezik, nem használt.
Az ősmagyar nyelveket ma már másképp hívják. A szarvasmarha őse az őstulok. A barlangból előkerültek az ősember csontjai. Az őskori sírokból régi szerszámok és fegyverek is előkerülnek.
2. Régi eredetű ...
3. Hajdani ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
-ős (melléknévképző)
Lásd: -ós, -ős (melléknévképző)
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.