őrjöng
őrjöng (ige)
1. Eszét vesztve rombol; önmagáról nem tudva tör-zúz, üt-vág.
A szörnyű hír hallatán a férfi őrjöngött. Aki őrjöng, azt úgy kell több embernek lefogni.
2. Féktelenül viselkedik ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.