ön
ön (névmás, főnév)
A megszólított személy nevét helyettesíti udvarias, távolságtartó beszédben, illetve használhatjuk a tisztelet kifejezésére is.
Átadom önnek a helyem. Mivel ön érkezett elsőként, így önt szolgálják ki először.
További részletezés
1. Szembeállítást fejez ki más személyekkel kapcsolatban.
Ön az első, nem ő. Ön velünk jön?
2. A megszólítottat hangsúlyozza ...
3. Kiemeli ...
4. A megszólított személy saját tulajdona ...
5. mutatott személy sajátja ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
ön (főnév)
1. Az udvarias megszólítás szava; az „ön” szó mint a távolságot tartó megszólítási forma.
Velem szemben ne használd az önt, nyugodtan tegezz vissza. Ne az önnel akarjon csak udvarias lenni.
2. Tisztelt személy ...
3. Maga a személy ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
ön- (névmás, melléknévi előtag)
Saját magára ható; a személy cselekvése, az esemény történése saját magából ered, maga felé irányul. Egymagában, külső segítség nélkül tesz meg egy cselekvést.
Az önbátorítás sokszor használ. Önelégült mosollyal nézett rá. Az önművelés hasznos dolog. A nagy hidegben a gépkocsiban az önindító nem működött. A hobbija csak öncélú volt, senki más nem látta hasznát.
További részletezés
1. Saját tulajdon jelez; birtokában levő tulajdonságot, állapotot fejez ki.
Mindenki először az önérdekét nézi. A hitelre történő vásárláshoz gyakran önerő sem kell.
2. Egy cselekvés eredményét fejezi ki ...
3. Saját magára tett hatást fejez ki ...
4. Saját magán végrehajtott cselekvést jelöl ...
5. Csak saját magának létező állapotot jelez ...
6. Külső behatás nélküliséget jelez ...
7. Saját magát felruházott ...
8. Saját magát ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
Lásd még: -n, -on, -en, -ön (határozórag)
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.