öl
öl (ige)
Más életének véget vet¤, hogy védje a saját életét, vagy hogy élelemhez jusson. Egy embert, állatot elpusztít a káros, ártó hatásával, amely ellen nem képes védekezni, így a testének életfunkciói megszűnnek.
A háborúban katonák ölték az ellenséget. A vadász hegyes bottal öli a kígyót. A fagy növényeket öl.
További részletezés
1. Tömegesen irt, pusztít embert, állatot.
A levelekre kiszórt permetlé öli a káros gombákat. A dühöngő járvány öli az embereket.
2. Sertést levág ...
3. Teljesen tönkretesz ...
4. Növényt elhervaszt ...
5. Szenvedést okoz ...
6. Nem hagy nyugton ...
7. Tettel zaklat ...
8. Erkölcsi kárt okoz ...
9. Haszontalanul ráfordít ...
10. Lelki szenvedést belefojt ...
11. Haszontalanul eltölt ...
12. Fokozatosan tönkretesz ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
öl (főnév I.)
1. Ülő embernél öblös homorulat, amit combja, hasa, esetleg behajtott vagy ölelő karja határol.
A karosszékben ülő nagymama az ölébe vette a gyereket. A nagyapa ölbe tett kézzel szundikált a hintaszékben.
2. Öblös rész ...
3. hely belseje ...
4. ágyék tája ...
5. Testrész ...
6. Karjaival átfogás ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
öl (főnév II.)
1. Hosszmérték, amely hat lábnak felel meg (körülbelül 1,9 méter).
A szobrász két ölnyi fát keresett az oszlop kifaragásához. A gerendák között csak három ölnyit talált, és abból vágott le egy ölnyit, amit más célra félretett.
2. Űrmérték ...
3. Területmérték ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
-öl (igeképző)
Lásd még: -l, -al, -el, -ol, -öl (igerag, igeképző)
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.