értelem
értelem (főnév)
A józan ész megnyilvánulása, amikor tudatosan okozzuk a jót.
Az értelem élteti hosszú távon az embert. A férfi dühében rákiabált a gyerekére és belerúgott a székbe, mert a fájó érzés elvette az értelmét.
További részletezés
1. Az elme működése, olyan észszerű és logikus képesség, ami tettben, alkotásban, tanulási képességben, döntésben mutatkozik meg. Ezt úgy teszi, hogy a jövőre nézve tűz ki célokat, így a jelent megfigyelve és kiértékelve képes megtenni a cél elérése érdekében elvégzendő feladatokat, és ezt képes hosszú távon fenntartani. Nem foglalkozik a múlttal. Ez a célra mutató erőfeszítés, amikor az szándékkal jár együtt.
Az értelem nagyon fontos tényező az ember sikere szempontjából. Az értelem az ember igazi fegyvere, ha nem keveri össze a jelent a múlttal.
2. Okozó képesség ...
3. észszerűség tükröződése a tekintetben ...
4. Gyors tanulási képesség ...
5. Észszerű cél ...
6. jelentés ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.