épség
épség (főnév)
1. Sértetlenség állapota, amely kiterjed minden részre. Sértetlen eszköz, tárgy, szervezet, test, dolog, amely működik, és felépítésében, alakjában is teljes. Az a minőség, amikor az adott dolog úgy működik, ahogy eredetileg megtervezték, vagy olyan állapotban van, ahogy azt eredetileg megalkották. Nem sérült se a külseje, se a belseje, el tudja látni az eredeti feladatát.
A katona a csatában megőrizte testi épségét. A kínai váza épsége évszázadokon keresztül fennmaradt. A költözködés alatt megmaradt a porcelán étkészlet épsége.
2. Terület csorbítatlansága ...
3. Lelki romlatlanság ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.