álló

álló (melléknév)

Nem mozgó¤; lábain függőlegesen ott maradó (dolog), amelynek nem változik a helye, helyzete.

Az utcán álló ember nagyon magas volt. A sarokban álló szekrény nagyon nehéz. Az utcán álló autó elromlott.

1. Függőleges alakú, helyzetű (tárgy, dolog).

A főtéren álló templom messze ellátszik. Az álló írás könnyebben olvasható, mint a dőlt.

2. Nem mozgó ...

3. Rögzített helyzetű ...

4. Nem működő ...

5. Tulajdonában lévő ...

6. Teljesen érvényes ...

7. Részekből összetett ...

8. Abban megnyilvánuló ...

9. Feladatként rá váró ...

10. Sajátos állapotú ...

11. Jó kinézetű ...

12. viszonyban levő ...

13. személyt pártoló ...

14. Elhatározást megtartó ...

15. Foglalkozást kezdő ...

16. Változást okozó ...

17. Tőle függő ...

18. Egész ...

19. sokáig nem változó ...

20. Állandó jellegű ...

21. Hosszabb ideig tartó ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

1. Lábon maradt személy, aki nem ült, nem feküdt le.

Jöjjenek be az utcán állók is. A hölgy kiszólt a kívül állónak.

2. Magas talapzat ...

3. Járószék ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

1. Az említett dolgot károsodás nélkül kibíró.

saválló, mosásálló

Nagy divatja van manapság a csókálló rúzsoknak.

2. ellen védett ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.