állítmány

Nyelvtan: Mesterséges mondatrész a korábbi nyelvészeti felfogás szerint, amelyik az alannyal kapcsolatos történést, létezést, minőséget, tulajdonságot, birtoklást vagy más körülményt fejez ki. Megmutatja, hogy az alany mit cselekszik, mi történik vele, mi igaz vele kapcsolatban. (Kérdése: mit állítunk?) Az állítmány általában az ige.

Példák: Géza kivette a tollat a zsebéből. – (Az állítmány egy ige: cselekvés.)
Béla jó munkát végzett. – (Akció.)
Kata kapott egy kerékpárt. – (Történés.)
Katának van egy kerékpárja. – (Birtoklás.)
Józsi egy tanuló. – (Az állítmány egy főnév: tulajdonság, létezés.)

Használati tudnivalók

Igazából a legtöbb szófaj lehetne állítmány, ami azt eredményezi, hogy az „állítmány” használata esetén további önkényes és zavaros szabályokat kell bevezetni a nyelvészetbe. Az állítmány fogalma a gyakorlatban nem segíti a jobb megértést, a nyelvtanulást. Azért találták ki, mert a nyelvészek számára megoldhatatlan volt az a rejtély, hogy mit kezdjenek az olyan mondatokkal, amelyekben nem mondjuk ki vagy írjuk ki az igét.

Amennyiben elfogadnánk, hogy nem léteznek gondolatok, és a mondatot csupán a leírt vagy kimondott szimbólumok sorának tekintenénk, akkor indokolt lehetne az állítmány használata.

Igazából a mondat egy teljes gondolat, vagy gondolatsor, ami mindig tartalmaz legalább egy igét még akkor is, ha ez nem hangzik el. Ez az ige fejezi ki a gondolat lényegét. Az igét nem mindig mondjuk ki, ha az előző mondatokból már tudjuk, hogy mi az.

Például: „– Mindenki menjen ki a szobából! Te ne!”

A „Te ne!” mondatban nem mondjuk ki az igét (menj ki), de tudjuk, hogy mi az.

Nem szoktuk kimondani az igét azonosságot kifejező, jelen idejű, egyes szám harmadik személyű mondatokban sem. Az ilyen mondatot múlt vagy jövő idejűvé alakítva kiderül, hogy mi lenne az ige.

Például: „A kutya barátságos állat.” (Az ige a van szó lenne, de nem mondjuk ki.)

Múlt és jövő időben kimondjuk az igét: „A kutya barátságos állat volt. A kutya barátságos állat lesz.”

Az állítmány tehát valójában mindig egy ige.

További részletezés

Főnévi állítmány, névszói állítmány – (a korábbi nyelvészeti felfogás szerint egy állítmányként használt főnév, avagy névszó).

A fiam tanár. Az erdőben nagy farönk az asztal. Az ég kék. Egy tucat éppen tizenkettő.

Igei állítmány – (a korábbi nyelvészeti felfogás szerint egy állítmányként használt ige).

Elmentünk kirándulni a gyerekekkel. Láttam tegnap a filmet.

Összetett állítmány – (a korábbi nyelvészeti felfogás szerint több szó állítmányként használva).

Ki kellett volna menniük a gyerekeknek is az erdőbe. A macska mindet meg fogja enni.