vezekel
vezekel (ige)
Bünteti magát; elkövetett bűnei miatt saját magának okoz szenvedést, vagy súlyos büntetést eltűr.
A szerzetes magát ostorozva vezekel a bűnéért. A tolvaj fogságban vezekel.
Lásd még: jajveszékel
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.