túr
túr (ige)
Szétkotor; talajt vagy más anyagot kemény tárggyal, testrésszel nyomkodva széthúz, elmozdít, kigödrösít.
A kis malac állandóan a sárban túr. A vakond túrja a földet. A molnár a zsák mélyére túr, és kivesz belőle egy marék búzát.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
túr (főnév)
1. Bőrsérülés, gennyes seb, amit dörzsölés, feltörés okozott.
A nyereg kemény alja miatt túr lett a ló hátán. Szántás közben jött túr az ökör nyakára.
2. Nagyobb árok ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.