török

Az i. e. 4. évezredig visszavezethető nyelv az ősmagyar nyelv egyik belső-ázsiai ága, amelyet a mai nyelvészek az Altáji nyelvek közé sorolnak be. Ebbe a nyelvcsaládba példaként a következő nyelvek tartoznak: az oszmán-török (törökországi török), a tatár és a mongol.

A török nyelvekbe így részben ősmagyar illetve dravida eredetű szavak tartoznak, példa erre az aga (úr, mester, okozó, tudó) szó, amely a dravida: aqqa (tud, ért) szóból ered.

A török nyelvekben olyan más nyelvekből (például arab, perzsa) átvett szavak is vannak, amelyek már az ősmagyarból való kiválás után kerültek ebbe a nyelvcsaládba, és onnan érkeztek a Kárpát-medence felé vándorló magyar törzsek, vagy a már itt letelepült magyar nép nyelvébe.

A mellékelt térkép a wikipédiából való, és az Altáji nyelvcsalád mai elterjedését mutatja - a zöld színnel jelölt részek. A koreai és japán nyelv területeit zöld sávokkal jelölték, mert a nyelvészek egy része ezeket a nyelveket is ebbe a nyelvcsaládba sorolja be.

További részletezés

A mai Törökország területén beszélt oszmán-török nyelv a hajdani Oszmán Birodalom lakosságának zömét kitevő török nép a 14. századra mesterségesen kidolgozott, arab írással író nyelve. Erre a nyelvre nagy hatással volt az arab és a perzsa is.

A nyelv erőteljes megújítása 1928-ban kezdődött. Ekkor vezették be a latin betűs írást az arab írás helyett. Ekkor egyszerűsítették a nyelvtant, és megtisztították a nyelvet a perzsa és arab szavaktól. Ezek helyett igyekeztek régi török szavakat találni, de ha ez nem sikerült, akkor a franciából vettek át szavakat.

Ma több mint 60 millió ember beszéli ezt a nyelvet szerte a világon, ebből mintegy 50 millióan Törökországban.

Kifejezés

Ifjú török – (nemzeti alapra álló, alkotmányos életre törekvő reformpárt a 19. sz. végi Törökországban.)