tár
tár (ige)
1. Teljesen kinyit kaput, szárnyas ajtót, ablakot.
Az asszony ajtót tárt a postásnak. A szolga kapu tár a kocsi előtt.
2. Nyilvánosságra hoz ...
3. ölelésre terjeszt ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
tár (főnév)
1. Tartó üreg, tér; egy bizonyos tárgy vagy anyag befogadására szolgáló üres hely egy készülékben, gépben.
A tűzőgép a tár megtöltése után használható. Az elemek tára a készülék hátoldalán található.
2. Rakodó hely ...
3. Tölténytartó eszköz ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.