támadás
támadás (főnév)
1. Erő kezdeményező alkalmazása harcban, egymással ellentétes viszonyban álló felek közt a kezdeményező számára a győzelem kivívására, azaz a kedvező kimenetel vagy döntés kicsikarására.
A katonaság a támadás során az ellenséges csapatokat tíz kilométerrel hátrább szorította. A kocsmai verekedés során a szakadt öltönyös hirtelen támadása meglepte a pultot támasztó szemüveges alakot, és az állán csattanó ütéstől a szemüvege messzire repült.
2. kezdeményező fél akciója ...
3. bírálat ...
4. Látható gyulladás ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.