tönk

tönk (főnév I.)

1. Fának a törzse; gombának a nyele, szára.

Átvitt értelemben: önmagával tehetetlen állapot.

Tönkre veri az ellenséget.

Eredet [tönk < középmagyar: tenk (bukás, szorultság)]

Tönkre tesz valakit - (a.) szóval vagy tettleg lever; b.) vagyonilag megbuktat).

Tönkre tesz valamit - (a.) végképp elront; b.) vagyonilag elbukik).

Tönkre jut; tönkre megy - (vagyonilag megbukik).

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.