szkíta

1. Közép-ázsiai lovasnép; a magyar nép egyik őse; más néven: hun. Az i.e. 7. századtól kezdve vannak róluk feljegyzések: fő területük a Fekete-tengertől, a mai Irántól és Afganisztántól északra levő térség volt. Kiváló lovas-íjász nép volt. Ősi területük a kazah sztyeppe, a Pamír és a Tiensan vidéke.

A szkíták fénykorában a területük egészen az Altáj hegységtől a Kárpát-medencéig terjedt. Központjuk a Fekete-tenger északi melléke volt.

A szkíták fénykora a honfoglalás előtt, és a dravida népekkel való érintkezésünk után volt. Erre a korszakra ebben a szótárban „ősmagyar” néven hivatkozunk.

Az ókori görög történetíró Hérodotosz minden sztyeppei nomád lovasnépet így hívott. A kínaiak szajvangoknak nevezték őket. A perzsák szakáknak.

2. Meg nem alkuvó ...