sróf

Népies, régies: Kötőelem. Fémből vagy más szilárd anyagból készült, orsó vagy ritkán kúp alakú tárgy, palástján menetesen körülfutó rovátkával; csavar. Hozzáillő lyukba vagy anyába csavarva szerkezeti elemek oldható összekötésére alkalmas.

A szerelő először a berendezés burkolatát rögzítő srófokat csavarta ki. Az egyik sróf az asztalról a padlóra gurult.