ritka
ritka (melléknév)
Nem sűrűn nőtt (növényzet, szőrzet), amelynek részei, szálai egymástól távol állnak, nem tömöttem nőnek ki (a talajból, bőrből).
A fiatalember ritka szakálla sajátos külsőt kölcsönzött neki. A kirándulók bemennek a ritka erdő fái közé.
További részletezés
1. Nem gyakran előforduló (élőlény, tárgy), amelyből kevés van.
A fecske ma már ritka madár hazánkban. Az arany ritka fémnek számít.
2. Nem gyakori ...
3. Jól átlátható ...
4. Nem eléggé sűrű ...
5. Különlegesen értékes ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
ritka (határozószó)
Komoly mértékben; nagyon. Egy jellemző fokozását, nyomósítását fejezi ki.
A kirándulóknak ritka jó idejük volt a hegyekben. A vendéglőben ritka jó bort adnak az ételhez. A szép arcú, ritka vékony derekú lány nagyon csinos.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.