rezgő
rezgő (melléknév)
Az eredeti helyéről gyorsan ide-oda kitérő (tárgy, jelenség). A nyugalmi helyzetéből sűrűn kimozduló (tárgy), amely a helyét ennek ellenére nem hagyja el.
Sok hangszeren egy rezgő húr adja ki a zenei hangot. A sípban egy rezgő nyelv adja a magas hangot a befújt levegő hatására.
További részletezés
1. Sajátos hangot hallató; a rázás, ütés, pengetés, vonóval történő végighúzás következtében egy helyben gyorsan ide-oda mozgó (kifeszített húr, zsinór).
Pengetéskor a gitár rezgő teste erősíti fel a hangokat. A zongora rezgő húrjait kis kalapácsok ütik meg.
2. Apró kilengéseket mutató ...
3. Nem egyenletesen csengő ...
4. Kissé rázkódó ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
rezgő (főnév)
1. Népies, tánc: Gyors ritmusú magyar tánc, amelyet úgy jár a táncos, hogy ütemesen mozgatja az egész testét; rezgő csárdás.
A lakodalomban mindig eljárják a rezgőt. A rezgőt lassú ütem vezeti be, és a vidám, nagyon gyors tempójú friss rész fejezi be.
2. zománcos ékszer ...
3. Karcsú szárú fűféle ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.