rend
rend (főnév)
Észszerű állapot, amikor minden az ismert, elvárt és célszerű helyén van, és alkalmas az azonnali hatékony működésre, használatra.
A rendet a célszerűség alapján alakítjuk ki, és megelőzzük vele a veszélyeket is. Még az állatok is valamilyen rendet teremtenek maguk körül: különféle szokások szerint élik a napjaikat.
További részletezés
1. Ismert egyezményes hely, forma; a megegyezések tudása arról, hogy a tárgyakat hol tarjuk, azok hogyan vannak helyesen elhelyezve.
A kezdő dolgozó először megtanulja a rendet az új munkahelyen. Aki nem tudja a rendet, annak nincs rend az asztalán sem.
2. Ismert egyezményes időpont ...
3. tárgyak célszerű elhelyezése ...
4. Megszabott sor ...
5. Az észszerű társadalmi működés ...
6. Az észszerű követelmények ...
7. A társadalom szerkezete ...
8. Szabályos elhelyezkedés ...
9. kitüntetések egy osztálya ...
10. Zárt társadalmi közösség ...
11. Szerzetesi közösség ...
12. Fő rendszertani egység ...
13. Szabályos sor ...
14. Egy sornyi ...
15. Különálló csoport ...
16. Írásmű szerkezete ...
17. Szabályos ismétlődés ...
18. Többjegyű számjegyek helyértéke ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
rend (melléknév)
1. Népies: Levágott sorban levő (növény, fű, gabona), amennyi egy-egy sorban van.
Az aratók tíz rend búzát haladtak az ebéd óta. A gazda húsz rend szénát rak egy kazalba.
2. Meghatározott mennyiségű ...
3. Teljes öltözéket kitevő ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.