puszta
puszta (főnév)
1. Füves mezőség¤; fűvel benőtt óriási sík földterület, ahol a fák alig telepedtek meg, és nincs semmi jelentős mezőgazdasági érték. Szeles, száraz alföldi vidék, amelynek talaja nem termékeny, ezért lakatlan, műveletlen. Főleg állatok legeltetésére, tenyésztésére használják. Ma már nagyrészt természetvédelmi terület, ahol sok ritka, védett növényfaj és állatfaj él.
A pusztán lovak robognak. A magyar Alföld egy nagy puszta. A pásztorok a pusztán őrizték a nyájat.
2. Kopár terület ...
3. Mezőgazdasági település ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
puszta (melléknév)
1. Minden más nélküli (állapot, hely, dolog); csupán azt használó, semmi mást bele nem vevő.
A pusztakezes önvédelemnek különféle fajtái vannak. A varázsló a puszta tekintetével megbabonázta a másikat. A birkózó nem tudott győzni a puszta erejével, kellett hozzá még némi furfang is. Az éjszakát a pásztor a puszta földön aludta át, még egy takarója sem volt, amit maga alá teríthetett volna.
2. Elhagyott állapotú ...
3. Bővítmény nélküli ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.