ostor
ostor (főnév)
Ütlegelő eszköz¤, amely hosszú fa nyélből, és hozzá erősített szíjból, fonatból, zsinegből áll, a végén kis rojttal. Ezzel ütnek, engedelmességre, mozgásra kényszerítenek állatokat, mert éles fájdalmat okoz, de sérülést nem. Hangos csattanását ijesztgetésre, terelésre is használják.
A jó kocsis ritkán használ ostort hajtás közben. A cirkuszi lóidomár kezében ostor van munka közben.
További részletezés
1. Büntető eszköz, amely egy botból és a bot végére erősített szíjból áll egy ember, állat testi fenyítésére.
Az ostor megfegyelmezte az engedetlen kutyát. A bíró ostorral verette meg a tolvajt.
2. mozgó nyúlvány ...
3. Bajt okozó személy ...
4. Támadó személy ...
5. Megtorló csapás ...
6. Elviselt fájdalom ...
7. vízhúzó rúd ...
8. összekapaszkodós gyerekjáték ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.