névelő

Jelzi, hogy a név egy bizonyos (pontosan megjelölt) személy, dolog, illetve csoport neve. A név részeként használt egyik különleges pontosító más hasonló dolgok közül rámutat egy bizonyos személyre vagy dologra. A név elején a névelő jelzi, hogy a név egy konkrét dolog vagy személy neve. A névelőt csak akkor használjuk, ha egy bizonyos dolgot ki akarunk emelni más dolgok közül. A névelő, pontosítók és főnév együtt alkotnak egy nevet.

A névelők: a, az. A névelő minden más pontosító szót megelőz egy néven belül, tehát a többi pontosító szó a névelő és a hozzá tartozó név között áll. Mindig a név elején használjuk. Mássalhangzóval kezdődő szavak előtt „a” névelőt, magánhangzóval kezdődő szavak előtt „az” névelőt használunk.

(A régebbi nyelvtankönyvek az „egy” számnevet is névelőnek tekintették. Valójában az „egy” szó számnév, hiszen bármelyik számnévvel helyettesíthető, a mondat úgy is értelmes marad. Az „egy” számnév használható névelőként „valamilyen” értelemben, hogy határozatlanul utaljunk vele egyetlen személyre vagy dologra több hasonló közül.)

Az asztalon van a váza. A csendes parkokban sétálnak az elfáradt városi emberek.

Használati megjegyzések

névelő hiánya: Ha nincs névelő egy név elején, ez azt jelzi, hogy a beszéd vagy írás általánosságban beszél a megnevezett a személyről, dologról.

A kiflit kérem. (A sok dolog közül az egyetlen kiflit; azt a bizonyos kiflit.)

Három kiflit kérek. (A sok kifli közül bármelyik hármat.)

Kiflit kérek. (A sokféle dolog közül pontosan kiflit, de mindegy, hogy melyiket.)

Az erdőben sétálok. (A lehetséges helyek közül egy pontosan meghatározott erdőben.)

Egy erdőben sétálok. (A sok erdő közül bármelyik meghatározatlan erdőben.)

Erdőben sétálok. (A lehetséges helyek közül épp erdőben, de nem tudjuk melyikben.)

névmás - névelő: A névmás abban különbözik a névelőtől, hogy az egész nevet helyettesíti, a névelő pedig kiemel egy bizonyos személyt vagy dolgot a többi hasonló közül. Mivel a névmás a teljes nevet helyettesíti, ezért ehhez is hozzá kell kapcsolni minden olyan toldalékot, amit a főnévhez hozzákapcsolunk. A névelőhöz sosem kapcsolunk toldalékot.

Néhány példa (névelők vastagon, a <u>toldalékos névmások</u> aláhúzva): <u>annak</u> az asztalnak, <u>ebből</u> az ügyből, <u>amahhoz</u> a lányhoz, <u>ugyanerre</u> a Bodrira