mérce
mérce (főnév)
1. Finom hosszmérő műszer, amely pontos beosztással működik.
A műszerész mércéje tizedmilliméter pontosságú. Az esztergályos egy mércével ellenőrzi a kész munkadarabot.
2. Hosszúság- vagy magasságmérő ...
3. támasztott igény ...
4. Mérőedény ...
5. Régi térfogatmérték ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
mérce (melléknév)
Régies, elavult: Régi térfogategységnyi (folyadék, szemes anyag), ami vidékenként más és más mértékű volt, általában 6–30 liter közötti mennyiségnek felelt meg.
A gazda egy mérce zabot ad a lónak. A piacon öt mérce búza kelt el.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.