modor
modor (főnév)
Kimutatott hozzáállás, ahogy egy másik személyhez viszonyulunk; másokkal szemben megnyilvánuló magatartás: szóhasználat vagy viselkedési forma; egy másik személy iránti tisztelet vagy tiszteletlenség kimutatása.
A hölgyek barátságos modora a kellemes társalgásukban nyilvánul meg. A modor elsősorban szavakban, taglejtésekben mutatkozik meg. A jó modor általános társadalmi követelmény. Sokan azt gondolják, hogy a modor képmutatás, pedig ez a másik lenézését jelenti.
További részletezés
1. Üres külsőség; képmutató megnyilvánulás, amely egy személy nem természetes, magára erőltetett viselkedése; őszinteség nélküli látszat.
A fiatalember öntelt modora felbőszíti az idősebbeket. A kezdő előadó versmondásában sok a modor.
2. Átvett formai elem ...
3. Sajátos forma ...
4. Hagyományos művészi fogás ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.