maró
maró (melléknév I.)
1. Fogával tépő, a zsákmányának húsába harapó (ragadozó), amely húst a fogával megragad és cibál. Erősen harapó, karmoló, és ezzel sebet okozó (állat, személy).
Az antilop combjába maró oroszlán elkapta a zsákmányt. Az idegen lábába maró kutya nem ijedt meg.
2. Anyagot felsértő (folyadék, energia), amely egy felületet a csípőssége, bontó hatása révén részben kiold, eltüntet.
A maró sav nem csak a koszt oldja le, hanem a kezedet is megtámadja! Gyerekek nem nyúlhatnak az erősen maró lúgokhoz.
3. Átvitt értelemben: A lelket kínzó, a szívet gyötrő, belső fájdalmat okozó (tett, esemény, hatás).
A csalódott nőt maró fájdalom gyötri. A politikus maró gúnnyal vezette be az előadást.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
maró (főnév I.)
Műszaki: Forgácsoló gép; marógép. Álló munkadarabot egy forgó szerszám segítségével, apró darabkák leválasztásával méretre alakító berendezés.
A szögletes munkadarabot maróval alakítják ki. A maró sík és íves felületeket is készíteni tud. A fogaskerék maróval készül.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
maró (melléknév II.)
Magának megkaparintó; egy tárgyat, dolgot, élőlényt megszerző (személy, állat).
Az egész vagyont magának maró özvegy miatt az elhunyt testvérének semmi sem jut. A karmaival nyulat maró sas lecsapott a magasból.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.