láncol

1. Egy helyhez köt, odarögzít egy összekapcsolódó karikákból, szemekből álló eszközzel.

A várbörtön falához láncolják a rabot. A kutyát a fához láncolja a gazdája.

2. Átvitt értelemben: Odaköt egy dologhoz, személyhez, közösséghez. Helyzet, körülmény, érzelem egy személyt egy másik ember, csoport, dolog mellett tart.

Kölcsönös szerelem láncolta a párt egymáshoz. A bányászt az adósság láncolja kemény munkájához.

3. Régies: Láncként összefűz; egymásba kapcsolódó elemek sorát készíti.

Az elsősök az iskolában papírkarikákat láncolnak. A mezőn játszó gyerekek gyermekláncfüvet láncolnak.

Kifejezés

Magához láncol – (egy személy maga mellett tart egy másik embert, egy helyzetet vagy összefűző érzelmet kihasználva).