lánc
lánc (főnév)
Egymásba kapcsolt elemek sora.
A harapós kutya nyakán egy lánc van. A kerékpárt egy lánccal kötik ki, hogy el ne lopják. Az emberek eleven láncot alkotnak tiltakozásul.
Megjegyzés: A szó alakjára a honfoglalás után hatással volt a szláv: lancuh, lancuga, lancuha (lánc) is.
További részletezés
1. Egymásba kapcsolt fémgyűrűk sora; olyan összekapcsolt szemekből, karikákból álló eszköz, amellyel összekötnek, megerősítenek, felfüggesztenek vagy húznak egy dolgot.
A kocsi rakományát egy lánc fogja át. A kerékpáron a pedált és a meghajtott kereket egy lánc köti össze.
2. Nyakban hordott ékszer ...
3. Fogva tartó eszköz ...
4. Mozgást korlátozó eszköz ...
5. Összekapcsolt elemekből álló alkatrész ...
6. Tartóelem ...
7. Összefűzött karikák sora ...
8. Szabadságtól megfosztás ...
9. Terhet jelentő kötöttség ...
10. Álló emberek sora ...
11. Kisebb egység ...
12. Sorba rendezett személyek ...
13. Összekötő viszony ...
14. Kölcsönös kapcsolat ...
15. Összekapcsolódási mód ...
16. Hegység vonulata ...
17. Szövetet alkotó fonál ...
18. Földmérő eszköz ...
19. Hosszúság mértékegysége ...
20. Kimért terület ...
21. Üzletek csoportja ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
lánc (melléknév)
1. Régies, népies: Tíz ölnyi (hosszúság, oldal), ami 180 méternek felel meg.
A szélességében fél lánc telken egy szép házat lehet építeni. A föld két lánc hosszúságban nyúlik fel a dombra.
2. Egy holdnyi nagyságú ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.