kötőhang

A kötőhang a kiejtést segítő hang vagy betű, ami gördülékenyen kiejthető módon összekapcsolja az egymás mellett nehezen kimondható hangokat. Nincs önálló jelentése. A feladata csupán a hangok egymáshoz illesztése a könnyebb kimondhatóság érdekében. Mindig használunk például kötőhangot, ha a toldalék mássalhangzóval kezdődik, a szó viszont két mássalhangzóra végződik vagy -t a vége. A kötőhang mindig egyetlen hang (általában magánhangzó).

Például nehéz volna kimondani azt, hogy házskt, gyorsság vagy frissség, helyettük ezt mondjuk: házasokat, gyorsaság, frisseség.
olvasott, főzött, béres, frissíteni, növünk, fejel.