köt
köt (ige)
Odaerősít egy helyre úgy, hogy ne essen le, ne nyíljon szét, ne mozduljon el onnan az odarögzített tárgy, dolog.
Az asszony szárítókötelet köt két fa közé, hogy ki tudjon oda teregetni. A tengerész a súlyt a kötél végére köti. A huszár a lovát a kerítés oszlopához köti. Az anya jó szorosra köti a kisfiú cipőjét.
További részletezés
1. Egy helyre erősít egy szálat, zsineget úgy, hogy a szál, zsineg végét köréje csavarja, és csomóba fűzve megszorítja.
A gazda a zsák szájára egy záró zsineget köt. A tengerész a vitorlakötelet a hajó oldalán levő csapra köti.
2. ruhadarabot felerősít ...
3. hurokkal odaerősít ...
4. Derekára erősít ...
5. Fogságban tart ...
6. Szövetbe csavar ...
7. Tárgyakat összefog ...
8. Csomót készít ...
9. Használati tárgyat készít ...
10. Fonálhurkolással készít ...
11. Lapokat összefűz ...
12. Laza talajt összetart ...
13. Szorosan egymáshoz tapaszt ...
14. Ragasztóanyag megszilárdul ...
15. helyre szorosan odafűz ...
16. személyt erkölcsileg kötelez ...
17. Feltételtől tesz függővé ...
18. Függővé tesz ...
19. Cselekvésében korlátoz ...
20. Egyezséget létrehoz ...
21. növény virága megtermékenyül ...
22. erősen kínálja ...
23. Hivatalt ráerőltet ...
24. Varázslattal megront ...
25. Mozgásában akadályoz ...
26. termést hoz ...
27. Vékony szálat ereszt ...
28. Ragaszkodik az igazához ...
29. Vagyonhoz ragaszkodik ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.