Tartalom

kínai

kínai (melléknév)

1. Nyelv és írás; a Kelet és Dél-Kelet Ázsiában beszélt sino-tibeti nyelvcsalád fő nyelve, amelyet a mai Kínában, Tajvan szigetén és Szingapúrban beszélnek. A nyelvnek számos beszélt változata van, amelyek eléggé élesen eltérnek egymástól, és a több mint háromezer éve egyetlen szabványként elfogadott írás köt össze. A nyelv jellegzetessége, hogy a szavak alapvetően egy szótagból állnak, nem létezik benne ragozás. Minden egyes szótag sajátos zenei hangsúllyal rendelkezik. Ezeknek a hangsúlyoknak a száma tájegységenként és nyelvjárásonként változik. A legelterjedtebb mandarin – hivatalos kínai – nyelvben négy ilyen hangsúly van, a déli nyelvekben pedig 6–10.

A kínai írás több tízezer jelből áll. Ma egy művelt kínai anyanyelvű ember 3500–4000 írásjelet ismer. A kínai nyelv legközelebbi rokonának a tibeti tekinthető. A kínai írásnak - így a nyelvnek is - van latin betűs átirata is.

2. Kínával kapcsolatos ...

3. Kínából származó ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

kínai (főnév)

Kínai születésű személy, aki kínai anyanyelvű, illetve abból az ázsiai országból származik.

Az országba egyre több kínai telepedik le. Szerte a világon sok millió kínai él, távol családja eredeti hazájától.

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.