kéj

Teljes kielégüléssel járó örömérzet, amely egy időre minden vágyat, kívánságot, hiányérzetet háttérbe szorító rendkívül jó érzés.

Az ember a boldogságot hajlamos a kéjjel összekeverni. A kéj olyan mulandó élvezet eredménye, amelyet testi reakció vált ki. A kéjhez nem kell feltétlenül a szerelem. A kéj öncélú hajhászását a józan ész elítéli.

Vesd össze: kény, kedv, kegy

További részletezés

1. Gyönyörérzés, amely a nemi vágy kielégülésével jár együtt.

Az ölelkező pár a kéjtől liheg. A kéj kiül mindkettejük arcára.

2. jó érzés ...

3. Káröröm ...

4. Öröm ...

5. Önkény ...