káricál
káricál (ige)
1. Népies: Madár, tyúk hangot ad ki; madár hosszan, vontatottan, vékony, rekedtes hangot ad ki.
A gazdasszony láttán a tyúkok káricálnak. A baromfiudvarban a tyúkok békésen káricálnak, kapirgálnak. A vadász felkapja a fejét, mert meghallja, hogy a közelben egy fácán káricál.
2. Sokat fecseg ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.