koncol
koncol (ige)
1. Régies: Feldarabol; egy személyt, ritkán állatot vagy húst éles fegyverrel, eszközzel darabokra vagdal.
A harcosok a csatában az ellenséget koncolják. A hentes részekre koncolja a fél disznót.
2. Agyonhajszol ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.