kitér
kitér (ige)
Félrehúzódik; az egyenes vonaltól eltérve oldalra kanyarodik. Másnak utat engedve félremegy, elhajlik, félreugrik.
A lovas kitér a útból, hogy a szemközt jövő szekérnek utat engedjen az elhaladásra. A bokszoló kitér az ütés elől.
További részletezés
1. Elmozdul; állandó helyzetétől, irányától elfordul egy tárgy vagy energiasugár.
Az áram bekapcsolásakor kitér a mágneses iránytű. A fény kitér, amikor egy üvegdarabon áthalad.
2. Helyzete megváltozik ...
3. Másról beszél ...
4. Kerüli a szembeszegülést ...
5. Nem tesz meg ...
6. Másról beszél ...
7. Más vallás híve lesz ...
8. Kifér ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.